Mikor még egyetemre jelentkeztem, sokadik lehetőségként megjelöltem a tanítói szakot is, amihez kérem felvételi alkalmasságira volt szükség, erről fog szólni eme kurta ópusz. főszerepben Mátyás, akinek idegen az intelligencia, mégsem élien, és mégis él ilyen.
A tőlem megszokott “leszamilesz” attitűddel érkeztem az intézménybe, belépve reflexszerűen az egyetemi klub felé húzott a májam, de inkább a kevésbé csábító portástól kérdeztem meg, hogy hányadikon van a harmadik emelet. Felérve megláttam a fiatal lányokból, szüleikből, és az ekkor még jobbára ártalmatlan Mátyásunkból álló kis csoportot. Mátyás ránézésre egy komoly, a felvételi elvárásoknak megfelelő, tömött táskás, kicsit magas, kicsit borostás, kicsit szemüveges lény. Miközben így felmértem, arra gondoltam, hogy ő biztos sokat készült és okos.
Miután bekapott egy tiktakot, amivel nem kínált meg még később sem – bár néhány mondat után rájöttem, hogy neki tényleg szüksége van rá – megszólított. Valami bátortalan szöveggel indított, aztán bájcsevejünk közben kiderült, hogy ő sem ért a kottákhoz, amire szükség lehet a felvételin – bár azt ezen a ponton nem említette, hogy semmi máshoz sem. A hangképzése hallhatóan zárt volt és csendesen beszélt, kábé olyan volt, mint aki pillanatragasztóval mosott fogat reggel. Jelzem, a felvételi egyik kritériuma a nyílt hangképzés és a jól érthetőség, de Mátyás a legnagyobb lelki nyugalommal nézett az akadály bandzsa szemébe. Együtt álltam vele végig a sort, gondoltam mégis csak legyen valaki, akihez szólhatok.
Jött az első megmérettetés: hármasával kellet beülni a BESZÉDTECHNIKA vizsgára. Balomon egy néninek kinéző lány beszélt, balomon Matyika izzadta le magáról a keresztvizet, én meg már akkor röhögtem magamban, hogy ebből milyen fasza poszt lesz. Én következtem, fel kellet olvasnom Nemes Nagy Ágnes Cifra Palotáját. Nem gondolom, hogy nagy ördöngösség pár sort baki nélkül felolvasni, de a vizsgáztató MILF nénin már szinte pörgött a bugyi, mire a végére értem, nagyon meg lettem dicsérve. – ALKALMAS. Szegény bizonyára hasonló reményekkel fordult Mátyás felé is, de akkor bizony fingra taposott. Mátyás elmondta, hogy ő Mátyás, és nem tartotta fontosnak, hogy ennél többet közöljön magáról. Itt már furcsa volt, de mikor elkezdte felolvasni a kapott verset (a címe Bőrönd Ödön, bár ezt először szerzőként appercipiálta) könnyeztem a visszafojtott röhögéstől. Hogy is fogalmazzak… mintha egy lobotómián átesett Sváby András próbálna még jobban összezárt fogakkal elszavalni egy türkmenisztáni nyelvtörőt, miközben Shreket próbálja parodizálni nem sok sikerrel. Olyan 12-13 perc alatt a végére is ért, átengedték. Megköszöntük, Mátyás a minősítést, én a kegyelmet, majd kivonultunk.
Itt már beszélte a gyíkságait, gyorsan be mentem inkább ÉNEK alkalmasságira. Mondtam, hogy zenetagozatba jártam, (fél évig, tíz évvel ezelőtt), és évek óta dobolok. Azt mondta a néni, akkor tőlem nem kérdez ritmusokat, meg szinkópát, meg ilyeneket csak énekeljek el egy népdalt. Rá is kezdtem az Érik a szőlővel, de ott abban a pillanatban meghallottam magam, ahogy éneklek és a szőlő utolsó ő-je röhögésbe fulladt. Megénekeltetett aztán rendesen a nénje, a tavaszi szél vizet árasztott, magas hangon meg mélyen is, Pálnak, Katának és Péternek jó reggelt kívántam egy fergeteges kukorékolással a végén. ALKALMAS. Megvártam, míg kaki Matyi is ki jön, gyanúsan hamar következett ez be. Szűkszavú volt a bent történteket illetően, de megadták neki a dokumentum szerint, a mai napig nem értem. Feltételezem volt nála egy kisebb boríték, vagy Mátyás serege túszul ejtette a néni családját.
Itt már túlzásba vitte a hálálkodást, hogy megvártam, kezdett egy kis púp lenni. De tudod, nem az a fajta, amire azt mondod, hogy ó, elmúlik, hanem az, amelyikkel rohansz a kórházba, hogy azonnal távolítsák el, és az orvosok sem tétováznak, mert látják rajta, hogy ez bizony elrákosodhat hamar. Mátyás lett az én kis testi hibám. Az egyik docens javasolta, hogy nézzünk körbe az épületben miközben megyünk át TESTNEVELÉS alkalmasságira. Mátyás először járt Szombathelyen és így az egyetemen is, mutattam hát neki az utat a tornacsarnokig. Nagyon hálás volt ezért is. Átöltöztünk – ő 20 perc alatt – közben beszélte a gyíkságokat, és félt. Nagyon félt a tesitől, még nem sejtettem miért.
A könnyen teljesíthető feladatsor így nézett ki: Leugrás a zsámolyról, bukfenc a szőnyegen, felmászni a kötélre (vagy aki nem tud, annak 8 másodperc függés), labda dobálás a falhoz, négy zsámoly átugrása egymás után, 10 ugrás ugrókötéllel, 5 fekvőtámasz. ALKALMAS. Mátyás félelmei viszont reálisnak tűntek, amikor a mutatványát úgy kezdte, hogy úgy lépett le az első zsámolyról, mint az a vámpír, aki bele akarja dugni a lábujját a vízbe, hogy megnézze mennyire hideg, de tart attól is, hogy szentelt vízzel van töltve a medence, és lesz az utolsó lépése. Ezután tétován állt a szőnyeg előtt, kis gondolkodás után levette a szemüvegét, kisétált vele a szőnyeg széléhez letenni, vissza, bukfenc, szemüveg fel. Nem tudom a bukfenctől szédült meg így hősünk, vagy alapbeállításon ilyen, de a futás a kötél felé rohanás lett egyenesen a kötélnek, illetve a mögötte lévő téglafalnak. Meg is lepődött, én már nem annyira. Felcsapta rá egyik, majd másik mancsát, ficánkolt pár pillanatig majd leugrott. A két labda közül nagy gonddal választott egyet,majd labdavezetéssel elkezdett futni, csak kár hogy ezt nem kérték. Szóval Mátyás itt lett leállítva, én még néztem volna egy darabig, sőt beneveztem volna a Lehetetlen Küldetésbe. Két ember után újra próbálkozhatott, nagy kegyelemmel átengedték pedig nem csinálta jobban másodszorra sem.
Visszaöltözés alatt beszélte a gyíkságait – szintén 20 perc volt – a manufaktúrákról, meg hogy mindenki csinálja azt amiben jó… ironikusnak éreztem ezt. Minden esetre megvártam, mert kijelentette, hogy meghív egy sörre, és hát ember legyen a talpán, aki nemet mond erre, főleg ezek után. Elvittem hát a Maciba, nagyon tetszett neki a pincérhívó gomb, nevetett is sokat, hogy milyen jó már, de hamar rászóltak, hogy nem játék. Rövid mérlegelés után szóltam neki, hogy fordítva van rajta a pulcsija, gyorsan levette, kivillantva golyóálló mellszőrzetét, és megfordította. Ezek után sürgős távozást kezdeményeztem, de megkért, hogy rajzoljak neki térképet a vasútig, ennek eleget is tettem, de szerintem azóta is a városban kering.
Hát, ez volt a nagy kalandom Mátyással, és ha nem eszitek meg a spenótot, akkor éjjel előmászik az ágyatok alól, és elszavalja a Bőrönd Ödönt, tiktak nélkül.
